Az emailek logikailag két részre oszthatók: A fejre és a tartalomra, azaz a header-re és a content-re, amik még a levelezés hőskorából átörökölték a 7bites – ANSI karakterkészletes ábrázolás átkát, amikre később furfangos bővítéseket és kódolásokat találtak ki az általános használhatóság érdekében.

A fej az, ami megmondja kiszolgálóinknak, hogy kitől, ki(k)nek, merre és hogyan menjenek az üzenet, ez a rész gyakorlatilag minden mail-szerveren (MTA)  áthaladva módosul, bővülnek egy kicsit, de a lényegi információk (remélhetőleg) megmaradnak. Ugyanakkor a fej rengeteg meta adatot is tartalmaz rólunk, levelezőnkről (MUA), levelünk útjáról és kézbesítésének körülményeiről.

Habár az e-mail üzeneteknek is megvannak a maga szabványai, de az élet természetesen ezekhez is megtalálta egyéb megoldásait, így féléves feladatom megtervezéséhez először ezeket a széles körben alkalmazott, nem feltétlenül szükséges, szabványos vagy ajánlott MIME headereket gyűjtöttem össze:

Általánosan elterjedt MIME headerek dokumentuma (word 2007 docx)