A LINQ-ról általában

A LINQ query-k kísértetiesen hasonlítanak az SQL lekérdezésekre, különbség csupán annyi, hogy a select kulcsszó és maga a kiválasztandó objektum deklarációja hátra lett csapva.

var halmaz = from sor in Kollekcio
where sor.property  == "valami" && sor.propery2=="valami2"
select sor;

Az így kapott eredményhalmaz is szintén egy kollekció lesz függetlenül attól, hogy hány elemet tartalmaz, melyeken használhatóak a kollekcióknár már jól megszokott First(), Last(), Next(), OrderBy(), Sum(),  Average(), Contains() és még több száz generikus listaeljárás általunk definiált delegate-kkel de akár a jó öreg foreach -et is használhatjuk.

SajatObjektum o = halmaz.First<SajatOjektum>();

Él keresése GleeGraph-ban

Adott egy GleeGraph g gráfobjektum, melynek irányított éleit a g.Edges Edge típusú Generikus Lista tartalmazza és meg szeretném keresni az összes valamilyen A és valamilyen B tulajdonságú node között futó élet. Mivel minden egyes referenciaként hivatkozik azokhoz a csomópontokhoz (SourceNode és TargetNode) melyekhez kapcsolódik a megoldás LINQ-ban az alábbi C# kódot eredményezi, ha a Node-okat épp azonosítójuk alapján határozzuk meg:

var vk = from e in g.Edges
where e.SourceNode.Attr.Id =="A" &&
e.TargetNode.Attr.Id == "B"
select e;

vagy irányítatlan esetben:

var vk = from e in g.Edges
where (e.SourceNode.Attr.Id =="A" && e.TargetNode.Attr.Id == "B") ||
(e.SourceNode.Attr.Id =="B" && e.TargetNode.Attr.Id == "A")
select e;

Egyszerű, mint az egyszeregy. Ha többet szeretnél még tudni a LINQ-ról, klikk ide: LINQ az MSDN-en

Előítéletek

A cég biztonsági termékeinek általánosan rossz megítélése még mindig a 6-10 évvel ezelőtti állapotokra vezethető vissza, ugyanakkor azóta a Microsoft rengeteget fejlődött az utóbbi években a biztonság területén. A Windowsba integrált kernel szinten támogatott DEP (Data Execution Prevention), a Vista óta ismert UAC (User Account Control), valamint a .NET által behozott menedzselt kódoknak köszönhetően az ebben futó alkalmazások sok szintű kivétel és hibakezelésével biztonságosabban futnak, a Security Center (Windows 7 óta, Action Center), Windows Defender és a Windows Advanced Firewall, ami a Vista óta rengeteg változást megélve végre teljes értékű tűzfalnak nevezhető, a Windows Update többszörösen megnövekedett adaptív képességeiről és használhatóságáról nem is beszélve.

Az emberek többsége azonban az így, vagy úgy megszerzett hamis másolatokkal való lebukások téves félelme miatt vagy tudatlanságuknak köszönhetően otthoni gépeiken reflexből kapcsolják ki azokat a Windows szolgáltatásokat, amik számítógépük védelmét biztosítaná. Jobb esetben egy biztonságtechnikára szakosodott vállalat termékét fogják legálisan használni, mint például a Symantec, ESET, Kaspersky, e-Trust, AVG, stb.. , rosszabb esetben pedig ezek szintén tört változatait, melyek helyes működésére pont emiatt nincs semmi garancia. Hiszékenyebb felhasználók netán ál-biztonsági cégek gyors megoldást ígérő kém és reklámprogrammokkal hemzsegő alkalmazásait telepítik ész nélkül gépükre kiszolgáltatva gépük erőforrásait, jelszavaikat és más személyes adataikat.

Defender, az ismeretlen ismerős

A Windows Defender kétségtelen a Microsoft egyik legjobb lépésének tekinthető operációs rendszerének kém és egyéb kártékony programoktól való védekezés megteremtésének, mely a Vista-tól kezdve a Windows része, de XP SP2-re is telepíthető. Sajnos a Windows felhasználóknak azonban csak töredéke ismeri vagy használja, pedig elegendő védelmet nyújt a hétköznapi, nem túl veszélyes biztonságos böngészési és telepítési szokások mellett is és nem is foglal sok memóriát, ugyanakkor közel sem nyújt teljeskörű védelmet a vírusokkal és egyéb rezidens kódokkal szemben, ahogy erre a Biztonsági Központ is figyelmeztet, éppen ezért szükséges a gépünk védelme antivírus programokkal is.

ForeFront, a nagyvállalati vírusvadász

A Microsoft ForeFront Security egy nagyvállalatoknak készült drága, de teljeskörű antivírus megoldás, mellyel a vállalat vezetői a cég összes gépén egyszerre tudja távolról átállítani a gépek biztonsági beállításait, frissítheti azok definíciós adatbázisait, kényszeríthet ki tisztítást és ellenőrzést, stb. A ForeFront Client Security e megoldás kliens változata, mely futásához nem szükséges vállalati szerver, saját frissítéseit a Microsoft központi szerveréről képes letölteni. A ForeFront a Defender funkcióit egészíti ki valós idejű memóriarezides védelemmel és víruskeresési képességekkel, igen hatékonyan és kis memóriát felemésztve. Jómagam is e változatot használtam eddig, nehány fapados funkciótól és a sivár kinézettől eltekintve kiválóan szerepelt.

Microsoft Security Essentials

A család legújabb tagja láthatóan a korábbi változatok hiányosságait próbálja jóvátenni, véleményem szerint sikeresen. A szoftver végre igazi “víruskeresős” kinézetétet kapott és helyet kapott benne a korábbi verziókból, mappára jobb-klikkelős scan kontextusmenü is, amit csak macerásan lehetett eddig előcsalni eddig. A szkenner képes belenézni zip, rar, cab, iso, chm archívumokba, átvizsgálja a legtöbb script fájlt, beleértve a html oldalak ágyazott elemeket is. Ez önmagában nem is lenne furcsa, de mikor teljes scannelésnél a meghajtóimon lévő összes ISO-ban található ZIP-be csomagolt CAB fájlban található CHM helpek HTML oldalainak javascriptjeit scannelte végig és méghozzá hihetetlen gyorsan, anélkül, hogy gigákat foglalt volna az ideiglenes kicsomagolgatásokkal, pozitívan csalódtam.

A programban továbbá olyan funkciók kaptak még helyet, mint az XP SP2 óta ismert “idegen zónákból letöltött hálózati fájlok” automatikus scannelése, valamint a rendszervissszaállítási pont készítése javítás előtt. A Programok és registry beállítások módosításainak figyeléséhez a program továbbra is a SpyNet Community ajánlásait használja, de Advanced módban itt is kérhetünk egyedi figyelést és beavatkozást, ha egy-egy program elkalandozna rendszerünk beállítása között.

Összességében kimondhtajuk, hogy a Microsoft Security Essentials nagyon jól sikerült megoldás lett számítógépünk teljes védelméhez a Windows Advanced Firewall és a Windows Update együttes alkalmazásával, ami ingyenességével igen csak fel fogja kavarni a drága víruskeresők állóvizét.

Microsoft Security Essentials letöltése itt – egyelőre csak angol nyelven

Szoftverek Elérhetősége

Először is a legnagyobb különbség a két IDE (Integrated Development Environment) között, hogy míg az Oracle mindkét JDeveloper csomagja teljesen ingyenesen elérhető, a Microsoft a 3 különböző csomagja közül csupán a Visual Studio Express kiadásait (C#, C++, Visual Basic, Web Developer) tette ingyenessé, a Professional és a Team System kiadást külön termékként kell megvásárolni. A helyzet persze nem ennyire rossz, hiszen haszánkban az állam és a Microsoft közötti Campus és School megállapodás keretében a Professional változat is ingyenesen elérhető a tanárok és diákok részére, természetesen csak oktatási célokra felhasználva. Ebből kifolyólag ebben az elemzésben csak az Visual Studio 2008 Express Editions -t,  fogom az Oracle JDeveloper 11g u2 -vel összehasonlítani.

Környezetek letöltése:

• Microsoft Visual Studio 2008 Express Edition
• Oracle JDeveloper 11g Update 2

Platform és nyelvi összehasonlítás

Ahogy a táblázatból is láthatjuk mindkét fejlesztő környezet platformfüggetlen kódok fejlesztését szolgálja, azonban maga az IDE Microsoft VS 2008 EE esetében csak Windows-on futtatható, míg a JDev gyakorlatilag bármilyen fejlesztésre használható OS-en. A nyelvek szempontjából a JDev ugyan csak Java és ahhoz közeli technológiák, metanyelvek fejlesztését támogatja, a VS Studio ennél  jóval többet, de a két két környezet ilyen szempontból nem is fedi egymást, hiszen a 2001-es megállapodásuk óta a  Microsoft nem botorkál a Java háza táján, így saját Java Virtuális gépét, a Microsoft Java Virtual Machine -t és fejlesztői környezetét is, a Visual J++ is a múltnak adta. Innentől mondhatjuk olyan szép egységesnek és valóban platformfüggetlennek a Java-t, mint amilyen most.

Ugyanakkor a Microsoft -ot sem kell sajnálni, hiszen ekkor már készen volt a CLI, azaz a Common Language Interface terve, ami a platformfüggetlenség mellett a nyelvi függetlenséget hivatott megteremteni, ami később az Intel, a HP és a Novell támogatásával hivatalos szabvánnyá is vált. A fejlesztő környezet ekkor a forráskódot egy a Java bájtkódhoz hasonló köztes kódba, a CLI -be fordítja, melynek platformfüggő részeit a virtuális gép fog futásidőben fordítani. Az egyik legnépszerűbb  framework, a Microsoft .NET -et kivéve, a Novell által szponzorált MONO lett, ami valódi cross-platform futtatást biztosít az emulációk helyett a .NET -ben írt kódok végrehajtására Linux-on, Mac-en és természetesen Windows-on is.

Felület és kódolás

Az első szembetűnő különbség viszont az, hogy a JDev indításkor elég lassan teljesít, 15 mp alatt sosem indult el a gépemen, míg a VS 2008 alig 2 mp alatt már használható, de ez nyilván a Java megszokott indítási lassúságának tudható be.

A két környezet felülete többnyire megegyezik, nagyjából ugyanazokat a bevált funkciókat kaphatjuk mindkét rendszerben. Egy másik különbség a source és resource elkülönítése a két IDE között, hogy míg az Oracle külön konténerben mutatja ezeket az egész Application-re vontakoztatva, a Microsoft ezeket a Projektekhez kötve mutatja meg azok projekt fájában.

A forrsákód szerkesztőben további eltérések érzhethetők, amik lassíthatják a kódolást, ha valaki az egyik stílushoz már hozzászokott. Személy szerint nagyon hiányoltam a JDev-ből a VS-ben IntelliSense-nek keresztelt jószágot, ami intelligensen alkalmazkodva kódomhoz már gépelés közben felajánlja a lehetséges kódrészleteket és az ahhoz tartozó típusleírásokat, paraméterezéseket, így gyakorlatilag pár karakter és a szóköz nyomkodásával elkészülhet az értelmes kódunk. A JDeveloperből a felajánlásokat csak a CTRL+SPACE -szel lehet kikényszeríteni, és sajnos azok sem nyújtanak típusleírást vagy paraméterezési segítséget. A JDeveloperben a kódrészlet, vagy kódsablonok beszúrását a CTRL+Enter kombinációval érhetjük el, míg VS-ben ezt is automatikusan az IntelliSense nyújtja a TAB+TAB segítségével, ami szintén kényelmesebb, mint a billentyűkombinációis megoldás.

A kódolás közbeni hibakeresés mindkét környezetben megtalálható, a JDeveloperben azonban talán egy kicsit hangsúlyosabb a forráskód margóján való figyelmeztetéssel, de ez persze csak ízlés kérdése.

A kód változáskövetés, azaz a mentett  és szerkeszett források közötti különbségeket a VS-ban rögtön a forráskód margóján jelennek meg, azonban ezek visszavonása csak fordított sorrendben történhet, míg a JDev -ben ez a funkció ugyan külön fülre, a History-ra került, de itt az összehasonlító nézet mellett az egyes változásokat akár külön-külön is visszavonhatjuk, tetszőleges sorrendben, ami remek funkciónak bizonyul a fejlesztések során.

Összefoglalásul tehát annyit mondhatunk, hogy mindkét fejlesztői környezet profi módon látja el feladatát, de egyik sem váltható ki a másikkal, hiszen nyelvi átfedés nincs közöttük, mindkét IDE egy vagy több platformfüggetlen nyelvre és környezetre összpontosít, de az általuk kínált kiegészítő szolgáltatások erősen gyártó specifikusak. Mind az Oracle, mind pedig a Microsoft a saját termékpalettájához szeretne minél professzionálisabb fejlesztői eszköztárat nyújtani, ezért a két termék békében elfér egymás mellett, nekünk csak résen kell lenni, hogy melyik forrás-szerkesztőben nyomjuk azt a spéci TAB-TAB párost.

Ezzel kapcsolatban felmerült bennem egy egyszerű kérdés: azt értem, hogy a Player ingyenes, a Workstation nem, de a Server egy jóval komolyabb és teljesítményorientáltabb szoftvert miért adnak ingyen, ha az asztali kistestvére pénzbe kerül? Nem hasonlítottam össze a fícsöröket tételenként, de érdekelne, hogy mi lehet az oka.

Mivel a player hamarabb lejött, rögtön fel is tettem, hogy kipróbálhassam a BI-t vele. Szépen indult, bebootolt a Windows. Első ránézésre ez a Player szörnyen fapados. Korábban VMWare Infrastructure Client-et és a szintén ingyenes Microsoft Virtual PC 2007-et használtam. Az előbbi nagyon szép és komoly benyomást kelt, egyetlen baja az egérkezelésben jelentkezett. Hosszabb időnyi használat után,  mintha elcsúszna a virtuális gépbeli egér pozíció és a host rendszer pozíciója és kb 200 pixel távolságra a VM topslide automatikusan lenyílik, ha mondjuk a toolbar-ra kattintanék, ami nagyon idegesítő tud lenni, mert ha kattintok, fókuszvesztés,  újra CTRL+G és szórakozhatok tovább.

Microsoft Virtual PC 2007-tel nagyon meg vagyok elégedve, ha valamihez WinXP kell, már indítom is, csodásan együttműködik Vistával, fájlokat drag’n'drop-polhatok a két rendszer között és az egérmutató is mindig a helyén van. Az egyetlen gond az USB eszközök natív átirányításánál van, tehát nem adhatom át közvetlenül a HUAWEI mobilnet modemem vezérlését a vendég OS-nek.

Visszatérva a Playerre, szörnyen csúnya – nem értem miért nem lehet hagyományosan a host OS ablakkeretét használni.. fapados menü, nem egyértelmű, hogy most mikor suspendelek, vagy resetelek, stb.. Nem tetszik..

Közben lejött a Server 2 is, gondoltam felteszem azt is, hogy legyen valami összehasonlítási alap.. Telepítéskor azonban kiderül, hogy nem lehet feltenni Player mellé, előbb el kell azt távolítani… Na gratulálok.. Milyen termékek ezek? MIért nem lehet megoldani, hogy ne zavarják egymást? Már csak azért sem fogok külön felhasználói joggal telepíteni.

Összességében a VMWare család általam eddig megismert tagjai így vagy úgy, de csalódást okoztak. Persze a Server nagyon érdekel, így ahogy lesz időm kipróbálom azt is, mára elég a szöszmötölésből.