P2P Fálcserélő dokumentum (PDF) letöltése

P2P Fájlcserélő Prezentáció (PPTX) letöltése

P2P Fájlcserélő Szerver és Kliens (ZIP) letölése

A LINQ-ról általában

A LINQ query-k kísértetiesen hasonlítanak az SQL lekérdezésekre, különbség csupán annyi, hogy a select kulcsszó és maga a kiválasztandó objektum deklarációja hátra lett csapva.

var halmaz = from sor in Kollekcio
where sor.property  == "valami" && sor.propery2=="valami2"
select sor;

Az így kapott eredményhalmaz is szintén egy kollekció lesz függetlenül attól, hogy hány elemet tartalmaz, melyeken használhatóak a kollekcióknár már jól megszokott First(), Last(), Next(), OrderBy(), Sum(),  Average(), Contains() és még több száz generikus listaeljárás általunk definiált delegate-kkel de akár a jó öreg foreach -et is használhatjuk.

SajatObjektum o = halmaz.First<SajatOjektum>();

Él keresése GleeGraph-ban

Adott egy GleeGraph g gráfobjektum, melynek irányított éleit a g.Edges Edge típusú Generikus Lista tartalmazza és meg szeretném keresni az összes valamilyen A és valamilyen B tulajdonságú node között futó élet. Mivel minden egyes referenciaként hivatkozik azokhoz a csomópontokhoz (SourceNode és TargetNode) melyekhez kapcsolódik a megoldás LINQ-ban az alábbi C# kódot eredményezi, ha a Node-okat épp azonosítójuk alapján határozzuk meg:

var vk = from e in g.Edges
where e.SourceNode.Attr.Id =="A" &&
e.TargetNode.Attr.Id == "B"
select e;

vagy irányítatlan esetben:

var vk = from e in g.Edges
where (e.SourceNode.Attr.Id =="A" && e.TargetNode.Attr.Id == "B") ||
(e.SourceNode.Attr.Id =="B" && e.TargetNode.Attr.Id == "A")
select e;

Egyszerű, mint az egyszeregy. Ha többet szeretnél még tudni a LINQ-ról, klikk ide: LINQ az MSDN-en

Hosszas keresgélés után rábukkantam a Microsoft Research – VIBE csoport egyik kísérleti fejlesztésére a Microsoft Automatic Graph Layout (MSAGL) csomagra, korábbi nevén a Graph Layout Execution Engine (GLEE) -re, mely oktatási és kísérleti célokra szabadon használható.

A GLEE telepítőkészlete a .NET osztályokkal, dokumentációkkal és példa kódokkal összesen 2MB-ot foglal gépünkön. A csomag egyébként 3 komponensből, a gráf tárolásáért és alapműveleteiért felelős Microsoft.GLEE, a megjelenítésért, színezésért, él és node ábrázolásért felelős Microsoft.GLEE.Drawing és az interaktív működésért felelős Microsoft.GLEE.GraphViewerGDI -ből áll összesen. Használata rendkívül egyszerű és kényelmes.

GleeGraph

Gráf objektum létrehozásához a GleeGraph osztályt kell példányosítanunk. Ennek tagjai lehetnek Node -ok és Edge-ek, melyeket az AddNode() és a AddEdge() metódusokkal vehetünk fel.

GleeGraph graph = new GleeGraph();

Node

A GleeGraph Node-ok rendelkeznek saját string ID-val, amit pédányosításkor kell megadnunk és ezzel az azonosítóval kereshetjük vagy hivatkozhatunk rájuk később, továbbá képesek eltárolni grafikájukat és rendelhetőek hozzá tetszőleges Object-ek, ha tárolásra és használnánk ezeket a csomópontokat.

Node a = new Node("a", new Ellipse(w, h, new P()));
Node b = new Node("b", CurveFactory.CreateBox(w, h, new P()));
graph.AddNode(a);
graph.AddNode(b);

Edge

Az élek tárolására megvalósított osztály, amely két node között húzódik. Ezek az élek minden esetben irányított éleknek, melyek konstruktoruk első Node-jából a másodikba mutatnak. Természetes ábrázolás szempontjából az irányítottság kérdése egyszerűen megoldható ha nyilak helyett csak szakaszokat használunk. Az Edge objektumok azonban a Node-okkal ellentétben nem rendelkeznek saját ID-val és a GleeGraph sem tartalmaz élkeresési eljárást, így ha ilyenre lenne szükségünk magunknak kell ezt megoldani.

Edge e = new Edge(a, b);
e.ArrowHeadAtSource = true; //Nyíl irányjelzője
graph.AddEdge(e);
graph.AddEdge(new Edge(a,b));

A GleeGraph -ok ábrázolására használhatjuk saját metódusainkat, de rá is bízhatjuk  a GraphViewerGDI vezérlőre, melynek Graph Propery-jének átadva gráfunkat az automatikusan le is rendereli. Ezen kívül a GLEE képes hagyományos Graphics objektumot is adni kimenetként, így gráfjainak akár egy ASP oldalon is generálhatjuk.

További infirmációk az MS AGL-ről és GLEE-ről:
http://research.microsoft.com/en-us/projects/msagl/

Amennyiben kereskdelmi szándékkal fejlesztünk az MS AGL 2007 csomag 280 USD -ért megrendelhető a Windows MarketPlace-en:

http://store.microsoft.com/microsoft/Automatic-Graph-Layout-2007/product/4DD40C40

ODP driverrel lekérdezéseink eredményét, ahogy azt már előző bejegyzésemben is láthattuk, az OracleDataReader objektummal olvashatjuk végig. Ennek az olvasás utáni aktuális példánya tartalmazza az eredménymutató alatti éppen olvasott rekord mezőit. Látható, hogy egy eredménysor mezőinek átadásának legegyszerűbb módja, ha a példányosítani kívánt osztály konstruktorának  átadjuk az OracleDataReader aktuális példányát.

Tegyük fel, hogy lekérdezésünk Lokáció adatokat fog eredményül adni, melynek első oszlopa egy number típusú ID, a többi pedig valamilyen szöveges érték lesz, amely tartalmazza az érintett rekord címét (STREET_ADDRESS), irányítószámát (POSTAL_CODE), stb..

Ennek szellemében készítsük el  osztályunkat, amely prezentálni fogja eredményhalmazunk egy ilyen rekordját, melynek konstruktorra, épp a OracleDataReader típusú objektumot vesz át, amely kitölti az osztály megfelelő változóit az aktuális rekord oszlopai alapján. Fontos, hogy az egyes oszlopok értékeinek tárolásához használjunk publikus Property-ket, akár csak olvasható módon is. Ezek alkalmazása azért lényeges, mert e változók fogják jelölni a DataGridView táblázatunk egyes oszlopait. A rekord reprezentán osztály ezek után valahogy így nézhet ki:

using System;
using Oracle.DataAccess.Client;

namespace odp_test_12
{
 class MyLocation
 {
 //Publikus property-k a DataGrid oszlopok megadásához
 public int ID { get; set; }
 public String Street { get; set; }
 public String PostalCode { get; set; }
 public String City { get; set; }
 public String State { get; set; }

 /* Téynleges LOCATIONS tábla Oszlopok:

 LOCATION_ID,
 STREET_ADDRESS,
 POSTAL_CODE,
 CITY,
 STATE_PROVINCE,
 COUNTRY_ID
 */

 //Konstruktor az adatok átvételére
 public MyLocation(OracleDataReader r)
 {
 //Indexelés a C-ben megszokottakhoz híven 0-tól kezdődik
 ID = r.GetInt32(0);
 Street = r["STREET_ADDRESS"].ToString();
 PostalCode = r["POSTAL_CODE"].ToString();
 City = r[3].ToString();
 State = r["STATE_PROVINCE"].ToString();
 }
 }
}

Ezután készítsük el Windows Formunkat. Vegyük fel a DataGridView objektumot ablakunkra, amit nevezzünk el dg_results-nak és tegyünk fel 3 gombot is a formra, melyek kötül az egyik a kapcsolat felépítéséért, a másik annak lezárásáért a harmadik pedig lekérdezésünk futtatásáért és az eredményhalmaz megjelenítéséért felel a dg_results vezérlőnkben.

Kódolásnál az OracleConnection conn változónkat deklarájuk Formunk osztályában globális objektumnak, hogy azt minden vezérlőből és eseményből elérhessük:

public partial class Form1 : Form
{
OracleConnection conn;

Ezután nincs más, mint elkészíteni ODP parancsainkat  az egyes  gomb oklenyomására. Dupla klikk a formon lévő gombra és írjuk meg a szokásos kapcslat-parancs-eredményolvasás kódrészleteket.

Kapcsolódás gomb

private void bt_connect_Click(object sender, EventArgs e)
 {
 try
 {
 //Kapcsolat példányosítása a ConnectionString alapján:
 conn = new OracleConnection();
 conn.ConnectionString = tx_connstr.Text;

 //Kapcsolat megnyitása
 conn.Open();
 MessageBox.Show("Kapcsolat sikeresen felépítve:" + conn.ServiceName);

 }
 catch (Exception ex)
 {
 MessageBox.Show(ex.Message);
 }
 }

Lekapcsolódás gomb

private void button2_Click(object sender, EventArgs e)
 {
 try
 {
 //Kapcsolat lezárása
 conn.Dispose();
 MessageBox.Show("Kapcsolat sikeresen lezárva:");
 }
 catch (Exception ex)
 {
 MessageBox.Show(ex.Message);
 }
 }

Lekérdezés futtatása

Ebben az esetben a már jól megszokott lekérdezés futtatáson kívül példányosítanunk kell az eredményhalmazt tároló listánkat is. Erre a célra használható a .NET ArrayList osztálya, mely a System.Collections névtérben található. Gombnyomásunk eseményének első sorába írjuk is be: ArrayList results = new ArrayList();

Az eredményhalmaz végigolvasásakor szükségünk van az aktuális rekordok .NET példányaira, amiket ott helyben pédányosítunk az OracleDataReader instanciánkkal, majd beteszük azt az előbb kreált eredményhalmazba:

MyLocation l = new MyLocation(dr);
results.Add(l);

Ezek után, ha minden jól ment az eredményhalmazunk a results ArrayListben található, melyek sorai az általun létrehozott MyLocation osztály egy-egy példánya. Innentől nincs más dolgunk, minthogy átadjuk ezt a változót a DataGridView-nak megjelenítésre az alábbi egyszerű utasítással:
dg_results.DataSource = results;

Ennyi. A lekérdezés gomb futtatása ezek alapján valahogy így nézhet ki:

private void bt_execute_Click(object sender, EventArgs e)
 {
 try
 {
 //Eredményhalmaz eltárolása
 ArrayList results = new ArrayList();

 //Kapcsolat, ha minden jól ment, már fel van építve
 //Új SQL utasítás kreálása
 OracleCommand cmd = new OracleCommand();
 cmd.Connection = conn;
 cmd.CommandText = tx_sqlquery.Text;

 //Szabad szöveges
 cmd.CommandType = CommandType.Text;

 //Eredményhalmaz kiolvasása DataReader-rel elöltesztelős ciklussal
 OracleDataReader dr = cmd.ExecuteReader();
 while (dr.Read())
 {
 MyLocation l = new MyLocation(dr);
 results.Add(l);
 }

 //Eredményhalmaz lezárása
 dr.Dispose();

 //Utasításpéldány felszabadítása
 cmd.Dispose();

 dg_results.DataSource = results;
 MessageBox.Show("Query lefutott: " + results.Count);

 }
 catch (Exception ex)
 {
 MessageBox.Show(ex.Message);
 }
 }

Ezek után, ha mindent jól csináltunk Connect-álás után és Execute gombok nyomogatására látnunk kell lekérdezésünk eredményét dg_result táblázatunkban valahogy így:

A teljes Visual Studio 2008 projekt letöltéséhez kattins ide:ODP Datagrid Project – Saját osztállyal

Előítéletek

A cég biztonsági termékeinek általánosan rossz megítélése még mindig a 6-10 évvel ezelőtti állapotokra vezethető vissza, ugyanakkor azóta a Microsoft rengeteget fejlődött az utóbbi években a biztonság területén. A Windowsba integrált kernel szinten támogatott DEP (Data Execution Prevention), a Vista óta ismert UAC (User Account Control), valamint a .NET által behozott menedzselt kódoknak köszönhetően az ebben futó alkalmazások sok szintű kivétel és hibakezelésével biztonságosabban futnak, a Security Center (Windows 7 óta, Action Center), Windows Defender és a Windows Advanced Firewall, ami a Vista óta rengeteg változást megélve végre teljes értékű tűzfalnak nevezhető, a Windows Update többszörösen megnövekedett adaptív képességeiről és használhatóságáról nem is beszélve.

Az emberek többsége azonban az így, vagy úgy megszerzett hamis másolatokkal való lebukások téves félelme miatt vagy tudatlanságuknak köszönhetően otthoni gépeiken reflexből kapcsolják ki azokat a Windows szolgáltatásokat, amik számítógépük védelmét biztosítaná. Jobb esetben egy biztonságtechnikára szakosodott vállalat termékét fogják legálisan használni, mint például a Symantec, ESET, Kaspersky, e-Trust, AVG, stb.. , rosszabb esetben pedig ezek szintén tört változatait, melyek helyes működésére pont emiatt nincs semmi garancia. Hiszékenyebb felhasználók netán ál-biztonsági cégek gyors megoldást ígérő kém és reklámprogrammokkal hemzsegő alkalmazásait telepítik ész nélkül gépükre kiszolgáltatva gépük erőforrásait, jelszavaikat és más személyes adataikat.

Defender, az ismeretlen ismerős

A Windows Defender kétségtelen a Microsoft egyik legjobb lépésének tekinthető operációs rendszerének kém és egyéb kártékony programoktól való védekezés megteremtésének, mely a Vista-tól kezdve a Windows része, de XP SP2-re is telepíthető. Sajnos a Windows felhasználóknak azonban csak töredéke ismeri vagy használja, pedig elegendő védelmet nyújt a hétköznapi, nem túl veszélyes biztonságos böngészési és telepítési szokások mellett is és nem is foglal sok memóriát, ugyanakkor közel sem nyújt teljeskörű védelmet a vírusokkal és egyéb rezidens kódokkal szemben, ahogy erre a Biztonsági Központ is figyelmeztet, éppen ezért szükséges a gépünk védelme antivírus programokkal is.

ForeFront, a nagyvállalati vírusvadász

A Microsoft ForeFront Security egy nagyvállalatoknak készült drága, de teljeskörű antivírus megoldás, mellyel a vállalat vezetői a cég összes gépén egyszerre tudja távolról átállítani a gépek biztonsági beállításait, frissítheti azok definíciós adatbázisait, kényszeríthet ki tisztítást és ellenőrzést, stb. A ForeFront Client Security e megoldás kliens változata, mely futásához nem szükséges vállalati szerver, saját frissítéseit a Microsoft központi szerveréről képes letölteni. A ForeFront a Defender funkcióit egészíti ki valós idejű memóriarezides védelemmel és víruskeresési képességekkel, igen hatékonyan és kis memóriát felemésztve. Jómagam is e változatot használtam eddig, nehány fapados funkciótól és a sivár kinézettől eltekintve kiválóan szerepelt.

Microsoft Security Essentials

A család legújabb tagja láthatóan a korábbi változatok hiányosságait próbálja jóvátenni, véleményem szerint sikeresen. A szoftver végre igazi “víruskeresős” kinézetétet kapott és helyet kapott benne a korábbi verziókból, mappára jobb-klikkelős scan kontextusmenü is, amit csak macerásan lehetett eddig előcsalni eddig. A szkenner képes belenézni zip, rar, cab, iso, chm archívumokba, átvizsgálja a legtöbb script fájlt, beleértve a html oldalak ágyazott elemeket is. Ez önmagában nem is lenne furcsa, de mikor teljes scannelésnél a meghajtóimon lévő összes ISO-ban található ZIP-be csomagolt CAB fájlban található CHM helpek HTML oldalainak javascriptjeit scannelte végig és méghozzá hihetetlen gyorsan, anélkül, hogy gigákat foglalt volna az ideiglenes kicsomagolgatásokkal, pozitívan csalódtam.

A programban továbbá olyan funkciók kaptak még helyet, mint az XP SP2 óta ismert “idegen zónákból letöltött hálózati fájlok” automatikus scannelése, valamint a rendszervissszaállítási pont készítése javítás előtt. A Programok és registry beállítások módosításainak figyeléséhez a program továbbra is a SpyNet Community ajánlásait használja, de Advanced módban itt is kérhetünk egyedi figyelést és beavatkozást, ha egy-egy program elkalandozna rendszerünk beállítása között.

Összességében kimondhtajuk, hogy a Microsoft Security Essentials nagyon jól sikerült megoldás lett számítógépünk teljes védelméhez a Windows Advanced Firewall és a Windows Update együttes alkalmazásával, ami ingyenességével igen csak fel fogja kavarni a drága víruskeresők állóvizét.

Microsoft Security Essentials letöltése itt – egyelőre csak angol nyelven

Az ODP sem bonyolultabb, mint bármilyen más .NET driver, előnye viszont abban rejlik, hogy nemcsak gyorsabb és hangolható elérést biztosít Oracle adatbázisainkhoz, de teljesen lefedi az abban elérhető adattípusok széles skáláját, melyek így különösebb trükközések nélkül elérhetőek közvetlenül .NET alkalmazásunkból.

Referenciák

Hozzuk létre új ConsoleApplication projektünket a Visual Studio File/New/Project/Windows/ConsoleApplication menü választásával. Ahhoz, hogy használni tudjuk az ODP .NET csomag nyújtotta lehetőségeket hozzá kell adnunk projektünk referenciához, melyet a Solution Explorer-ben található References mappára jobb egérgombbal kattintva érhetünk el az Add Reference menün keresztül. Ezután a megjelenő .NET listából válasszuk az Oracle.DataAccess 2.0-s .NET runtime komponensét. Ezután pedig adjuk meg ezt a library-t a Program.cs fejlécébe: using Oracle.DataAccess.Client;

OracleConnection

Itt is, mint mindenhol szükségünk van egy kapcsolat objektumra, mely megnyitja és lezárja az adatbázissal a kommunikációs csatornánkat. Ennek megfelelője esetünkben az OracleConnection, melynek konstruktorának adhatjuk át a a megszokott connectionstringet.

string connStr= "Data Source=(DESCRIPTION=(ADDRESS_LIST="
                + "(ADDRESS=(PROTOCOL=TCP)(HOST=127.0.0.1)(PORT=1521)))"
                + "(CONNECT_DATA=(SERVER=DEDICATED)(SERVICE_NAME=XE)));"
                + "User Id=HR;Password=teszt;";

OracleConnection conn = new OracleConnection(connStr);

Kapcsolatunkat nyithatjuk és zárhatjuk a conn.Open() illetve conn.Dispose() metódusokkal, de használhatjuk a .NET alatt jól megszokott using() {} kulcsszót is.

OracleCommand

Felépített kapcsolatban vagy using eljárásban futtathatjuk SQL utasításainkat, melyeket az OracleCommand osztályból példányosíthatunk. Ezek lehetnek általunk szerkesztett SQL query-k vagy tárolt eljárás hívások, melyet a CommandType property-vel állíthatunk be.

conn.Open();
OracleCommand cmd = new OracleCommand();
cmd.Connection = conn;
cmd.CommandText = "select deptno, dname, loc from dept";
cmd.CommandType = CommandType.Text;

OracleDataReader

Majd utasításunkat az ExecuteReader() metódussal futtatva, kiolvassunk annak eredményét az OracleDataReader osztály egy példányával, majd a példány Read() függvénnyel sorról sorra kiolvassuk amíg lehet és végül lezárjuk az egyes instanciákat a Dispose() metódussal

OracleDataReader dr = cmd.ExecuteReader();
while (dr.Read())
{
Console.WriteLine(dr.GetInt16(0).ToString() + " - "
 + dr["STREET_ADDRESS"].ToString());
}
dr.Dispose();
cmd.Dispose();
conn.Dispose();

A Teljes mintakódunk így az alábbiak szerint néz ki:

using System;
using System.Data;
using Oracle.DataAccess.Client;

namespace ConsoleApplication1
{
 class Program
 {
 static void Main(string[] args)
 {
 string connStr = "Data Source=(DESCRIPTION=(ADDRESS_LIST="
 + "(ADDRESS=(PROTOCOL=TCP)(HOST=127.0.0.1)(PORT=1521)))"
 + "(CONNECT_DATA=(SERVER=DEDICATED)(SERVICE_NAME=XE)));"
 + "User Id=HR;Password=teszt;";

 OracleConnection conn = new OracleConnection(connStr);
 conn.Open();

 OracleCommand cmd = new OracleCommand();
 cmd.Connection = conn;
 cmd.CommandText = "SELECT * FROM LOCATIONS";
 cmd.CommandType = CommandType.Text;

 OracleDataReader dr = cmd.ExecuteReader();
 while (dr.Read())
 {
Console.WriteLine(dr.GetInt16(0).ToString() + " - "
 + dr["STREET_ADDRESS"].ToString());
 }

 dr.Dispose();
 cmd.Dispose();
 conn.Dispose();

 Console.ReadLine();
 }
 }
}

A forráskód letöltéséhez kattint ide: ODP .NET Első Console Demo Projekt

A cégtől jól megszokott Universal Installerel telepíthető csomag tartalmazza szerveroldali menedzsment eszközökkel együttműködő és kliensoldali komponenseket is egyaránt, melyek segítséget nyújtanak az adatbázisok tervezéséhez, adminisztrációjához, tárolt-eljárások debugolásához, de akár a futás időben generált lekérdezések finomhangolásához is Visual Studio 2005 és 2008 fejlesztői környezetekben. Ezek közül jómagam a kliens oldali eszközöket telepítettem. Az Oracle Instant client és a saját Java 1.5 runtime-on túl ODBC drivert, valamint SQL* Plus -t is telepít a gépünkre, ám a .NET fejlesztés szempontjából mégis az alábbi kettőt emelném ki.

Oracle Data Provider .NET

Ez a library tartalmazza az alapvető Oracle specifikus .NET osztályokat és adattípusok amely Oracle DB 9.2, 10.1, 10.2, 11.1 és 11.2 verziójú adatbázisok kezeléséhez nyújt támogatást.

Oracle Developer Tools for Visual Studio

A Visual Studio Tools és Server Explorer menüibe beépülő eszközöket tartalmazza, melyek segítségével külső Oracle Alkalmazásokat, SQL* Plus scripteket futtathatunk és debug-olhatunk az általános adatbázisséma tervezési, manipulációs és adatmanipulációs tool-ok mellett. A komponensek natívan együttműködik a Server Explorerrel melyen keresztül a .NET Dataset GUI szerkesztőivel és varázslóival ugyanolyan egyszerűen tudunk dolgozni, mintha SQL Server lenne alattunk.

A telepítés során természetesen ki kellett jelölnöm egy home mappát a telepítendő kliensnek, mely a szokásos módon az aktuálisan futó felhasználó nevével hozza létre a könyvtárszerkezetet, ezután kiválaszthattam a telepítendő komponenseket egyenként. Érdekes módon az ODAC az Oracle Instant Client-et kötelező tételként jelölte meg, mely azt a félelmet kelti, hogy a csillogó-villogó eszközök a legalsó architekturális szinten csak a jó öreg Instant Clienten keresztül dolgozik. Ezt a dolgot látszik megerősíteni az is, hogy a Visual Studio eszközein belül sehol nem lehetett megadni egyéni adatbázis descriptorokat, így az ODAC csak az %orahome%\%USER%\product\11.1.0\client_1\Network\Admin\ mappában található tnsnames.ora fájlt hajlandó használni.

Az első benyomások tekintetében az ODAC a régi 1.5 -ös Java Runtime telepítését és a beteges ragaszkodást a tnsnames.ora -hoz leszámítva mondhatni jól szerepelt és nagyjából 440 MB-ot foglal a gépen.

 

További információk és letöltés az Oracle .NET Developer Centeren:
http://www.oracle.com/technology/tech/dotnet/index.html

Evolúció

Az MPM legelső változata még nem rendelkezett adminisztrációs rendszerrel. A tartalmakat és beállításokat tisztán fájl szinten tárolta, melyek feldolgozását és értelmezését az absztrakt adatkezelési alrendszer végezte. A tartalmakat sima szöveges fájlok szekesztésével és elhelyezésével lehetett módosítani, míg a jogosultságkezelést maga a webszerver fájlrendszere látta el. Ezen kezdeti verziók kifejezetten hasznosak voltak az adatbázisokkal nem rendelkező webszervereken futó oldalaknak, ami ebben az időben még gyakran előfordult. Ebben az időben készült el a fényképalbumokat kezelő funkció és pont erre a változatra épült a Sün Motoros Club akkori weboldala is.

Az MPM történelmének második lépcsőfokán a 2 jogosultsági szinttel redelkező, egyszerű kereső és tartalom-kezelő változatok voltak, melyek már adatbázisra épültek. A hitelesített felhasználók az adminisztrációs oldalon rögzíthették hierarchikus tartalmaikat, míg a vendég felhasználók ezen tartalmak között böngészhettek vagy kereshettek a kívánt sablonon keresztül megjelenítve. E verzió absztrakt adatelérési rétegének köszönhetően az MPM-mel futó oldalak módosítás nélkül működhettek Oracle DB vagy MySQL felett is. A  Roncs Autó Kft három honlapja 2003-2009 között, a GOE-SYS online autóalkatrész keresője, a Gépjárműbontó Országos Egyesületének és a HatosRétes Kft weblapja, a Davis&Harrison ingatlanközvetítő iroda keresőrendszere és az Fmag bookazine Online kiadványa is mind e verziókat használta.

A keretrendszer harmadik generációja a több-felhasználós, sok-jogosultsági szinttel rendelkező változatok voltak, melyek már képesek voltak különböző ügyviteli feladatokat, folyamatokat végigvinni és kiszolgálni. Az MPM e verzióihoz lettek kifejlesztve a az ünnepnapokat, hétvégéket és munkanapokat követő naptár, a levelező és a több fájlformátumot ismerő exportálást és importálást végző modulok. E generációra építették azok fejlesztői a Magyar Közút Kht intranetes értékesítési rendszerét, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium – Akkumulátor és elem hulladék elszámoló és jelentő rendszerét a WebBontó online alkatrész-közvetítő rendszerét is.

Az MPM negyedik és egyben jelenlegi generációja más célalkalmazásokkal történő összekapcsolhatóságot szem előtt tartva lett kifejlesztve. A legtöbb szempontból a népszerű tartalomkezelő rendszerek, mint például a Joomla! vagy a WordPresss sokkal hatékonyabbak és könnyebben használhatóak az MPM-nél, mivel azokat kifezetten blogok, portálok és oldalak gyors kezeléséhez fejlesztették ki és rengetek jól használható plugin áll rendelkezésre ezekhez. Ugyanakkor e rendszerek a bonyolult egyedi igények és fejlesztések kielégítésére nem kínálnak jó megoldást. Éppen ezért az MPM legújabb verzióit úgy alakítottam ki, hogy e tartalomkezelő motorok előnyeire építve olyan keretrendsszer álljon a fejlesztők rendelkezésére, amivel könnyen kielégíthetik ügyfeleik igényeit. A NapHold Otthon Design oldalait a fejlesztők Joomla! és MPM házasításával, a Zöld Biotechnológia Online szintén Joomla! -ra építve, az Asterisk VOIP telefonközpontok elszámolási és híváskezelési rendszerét Wordpress és MPM összekapcsolásáva hozták létre vagy az általam készített AutóBontók és AlkatrészKereskedők Érdekvédelmi Egyesületének honlapja is MPM-et használ WordPress blogmotorra építve, az AlkatrészWeb online alkatrész-közvetítő rendszere pedig az MPM és Google Apps párosításával jött létre .

Motor, ami a fedő alatt kerreg

Ahogy azt már olvashattátok az MPM elsősorban nem hagyományos weblapok, hanem web-alkalmazások gyors és rugalmas fejlesztésére lett kihegyezve. Éppen ezért nem is hasonlítható össze a klasszikus portál, tartalomkezelő vagy blog rendszerekkel olyan szempontból, hogy tartalmai elemeit nem feltétlen az alrendszer generálja, hanem eldönthető, hogy a tartalmak milyen forrásból és milyen módon jussanak el a böngészőkhöz. Ennek a működésnek köszönhetően a megvalósított oldalak a sokkal mélyebben testreszabhatóak ugyanakkor kisebb méretűek is lesznek, viszont nem nyújtja azt a kényelmet, amit a programozásban nem jártas honlapszerkesztőknek szánt ingyenes motorok nyújtanak.

A keretrendszer és almodulok

Az MPM alrendszere különböző általános feladatokat ellátó függvénykönyvtárak összességéből áll. Bizonyos almodulok az oldalak, űrlapok felépítését és a sablonok kitölését segítik, más modulok pedig az absztrakt adatelérési rétegen keresztül különböző adatbázis-szerverekhez való csatlakozás egységes felületét nyújtják. Egy külön modul látja el a többfelhasználós, sok szintes jogosultságkezelést, míg egy másik az idő, munkanap, ünnepnap és hétvégék követését és számítását végzi. Az MPM rendelkezik levelezést, keresést, szűrést és a találatok több oldalas lapozását lehetővé tevő eljárásokkal. Természetesen alrendszer szinte tetszőlegesen bővíthető vagy akár le is csupaszítható az egyéni igényeknek megfelelően.

Funkciók és top-modulok

Az MPM-ben megvalósított portálok tartalmi elemeit funkciókba rendezzük, melyeknek egy top-modul felel meg. Egy funkció lehet a mondjuk egy oldal megjelenítése, egy kereső és szűrő felület, vagy egy további funkció mondjuk egy intelligens elszámolási rendszer egy részét valósítja meg.

A különböző funkcionális elemeket célszerű külön fájlokba elhelyezni, melyek a keretrendszer legfelső modulját töltik be futás során. A kinézetek kezelésére szolgáló al-modul az előre elkészített vagy menet közben generált HTML sablonba képes felépíteni a funkciók kimenetét azt teljes weboldallá összeállítva, így tetszőleges kinézet alatt ugyanazt a logikát képes akár többféleképpen is megjelenni.

Legelső személyes honlapomat, 2000-ben, még a gimnázium első osztályában készítettem, ekkor kezdett el igazán érdekelni a weblapszerkesztés. Informatika tagozatosként az órákon is foglalkoztunk egy kicsit a weblapszerkesztés alapjaival. Ebben az időben a Netscape Composer volt az amatőr webszerkesztők királya, mi is ezzel próbálkoztunk. Ezekről az oldalakról mindent el lehetett mondani, de azt, hogy szép vagy használható, azt biztosan nem.  Szerencsére ezekből az időkből már nem maradt meg semmi maradandó, de amúgy sem mutatnám meg.

Második weboldalamat 2001-ben készítettem, az akkor legnépszerűbb ingyenes host oldalon a TÁR.hu -n, melynek címe http://tar.hu/murako volt. Azt hiszem a kép magáért beszél, így mindenki döntse el, hogy mennyire alkalmazkodik egy 10. osztályos informatikus szépérzékéhez.. Az oldal statikus tartalmű és frame-es szerkezetű volt, amit Macromedia Fireworks -szel és Dreamweaver -rel készítettem.

2002 volt annak az éve, hogy sikerült megszerezni a Microsoft “legújabb” operációs rendszerét a Windows XP-t. Nagy nehezen sikerült is felpaszírozni az akkori – izmosnak nem mondható – gépemre. “Fantasztikus” új külseje és főleg a Start Menüje annyira megragadott, hogy elhatároztam az oldalaim is ilyen stílusban fognak kinézni. Komoly haladásnak mondható, hogy ekkorra már jegyzettömbből is képes voltam HTML 4-es kódokat tagelni, valamint a menüszerkezetet és az ahhoz tartozó efekteket VBscript-tel programoztam egy kis CSS felhasználásával.

Következő weboldalamra még egy évet sem kellett várni. Mivel kedvet kaptam a JavaScript tanulásához, azt villámgyorsan elsajátítva rögtön készítettem egy újabb oldalt, tele kliens oldali kütyükkel. Nagyítós fényképalbum, tematizált puskakereső, szoftveres tippek és trükkök, stb… Egyszóval elég okos volt és koromhoz képest szépnek is mondható. Kinézetében megpróbáltam egy régi újság hatását visszaadni, melyhez a CSS és Javascript minden előnyét ki is használtam.

2003-ban, gimnáziumi fakultációk keretében kezdtünk el foglalkozni a PHP-val. Sajnos ebből az időből nem találtam az akkori oldalamról képet. Fodor Zsolt és Bíró Zsolt tanár úrnak köszönhetően azonban megtanultam a szerver és kliens oldali webes-programozás minden csínnyát-bínnyát és komoly alapokat kaptam adatbázisok tervezése és létrehozása terén is. Ezeken az órákon ismerkedtem meg MySql alapú adatbázisokkal és az órán kívüli foglalkozásokkor az MS Sql alapjaival is. Az így felhalmozott tudást rögtön kódba is öntöttem és az ultrawebnél frissen regisztrált http://murako.uw.hu-s tárhelyemen közzé is tettem legelső PHP-ban írt dinamikus weblapomat, látogatásszámlálókkal, bejegyzés menedzserrel és admin felülettel.

Következő weboldalam már ennek a továbbfejlesztett változata volt ami a saját portál motorom az MPM alapja lett. Az oldalon vezetni lehetett munkáimat, cikkeimet, tartalmazott egy fájl alapú fényképalbum modult is és további újdonság volt, hogy a portálmotor skinelhetővé vált. A tartalmak kezeléséhez naptár funkciót és időzítéses megjelenítést is fejlesztettem.

Ezután felkerültem Budapestrepestre, elkezdődött az egyetem, emellett elkezdtem dolgozni is, ezért egyre kevesebb időm maradt saját oldalaim és projektjeim fejlesztésére. Kinézetben azért megpróbáltam konszolidált, komolyabb külsőt teremteni magamról.

Következő honlapom 2005. szepterében állítottam élesbe, melyen a korábbi alkalmazás fejlesztő imázzsal ellentétben, már jobban kívántam hangsúlyozni webes szaktudásom. E cél szolgálatába állítottam az akkorra már eléggé kiforott saját portálrendszerem, amit szabadon elérhetővé tettem mások számára is és ebben az éveben vásároltam meg a murati.hu domain-t is.

Utolsó előtti személyes honlapom 2006-ban készült el, ami Joomla! CMS-re épült, egy újabb korszakot jelölve weboldalaim sorában. Ekkoriban kezdtem el foglalkozni különböző ingyenes portál/blog motorokkal és ezekhez témák valamint különböző kiegészítők fejlesztésével, valamint az  MPM ötvözését más, tartalomkezelésben fejlettebb rendszerrel – többek között a WordPress -szel – is.

Egyetemi szakirányos képzésem az Oracle Technológiák témacsoportban folytatom, melyben féléves munkámhoz hozzátartozik egy szakmai blog vezetése, így 2008 szeptemberétől létrehoztam az oraclebi.murati.hu aloldalam, ami Wordpress 2.3 blogmotorra épült saját kinézettel.

Jelenlegi oldalaimat Wordpress 2.8, saját készítésű megjelenés és számtalan hasznos kiegészítő hajtja. A fényképalbumom a picasaweb galériák tartalmát a kPicasa beépülővel, a cikkek képeit pedig NextGen Gallery motorral jelenítem meg. További változás, hogy összevontam egyetemi szakirányos blogomat személyes oldalammal és a Google Translate szolgáltatásával tartalmaimat több nyelven is elérhetővé tettem.

]]> http://murati.hu/c1_munkak/my-pages/feed/ 0 http://murati.hu/c6_oracle/oracle-blog/ http://murati.hu/c6_oracle/oracle-blog/#comments Sat, 23 May 2009 18:25:50 +0000 admin http://localhost/murati.hu/?p=73 Egyetemi szakirányos képzésemen önálló labor gyakorlatát az Oracle Technológiák témacsoportjában végzem. A féléves munkám jobb dokumentálása és a közvetlenebb kapcsolattartás végett egy szakmai blogot vezetek, ahol remélhetőleg hasznos és gyakorlatias információkat fogok tudni nyújtani Oracle technológiákkal, termékkel és eseményekkel kapcsolatban az olvasók számára. A blogot az Oracle menüpont alatt, vagy a http://oracle.murati.hu címen olvashatjátok.

Tanulmányaimat segítik (abc rendben):

• Fekete Zoltán (Oracle)
• Kardkovács Zsolt Tivadar (BME – TMIT)
• Marton József (BME TMIT)
• Sárecz Lajos (Oracle)

2008/2009 – I. félév

Első Önálló labor feladatom az Oracle Business Intelligence megoldásának részletes feltárása, megismerése és másokkal való megismertetése volt. A félév során a cég megoldásaik közül az Oracle BI Enterprise Edition-jét vettem górcső alá.

2008/2009 – II. félév

Szakirányos tanulmányaim második féléves sok-kredites önálló laborom céljául e-mailek tárolásának és kezelésének problémakörét boncolgatom Oracle technológiák segítségével, de a feladatról teljes egészében most csak ennyit szeretnék nyilatkozni.

2009/2010 – I. félév

Szakirányom harmadik önálló labor céljának az előző félévben elkezdett e-mailek és elemzéséhez kapcsolódó feladatot fogom folytatni.

Szoftverek Elérhetősége

Először is a legnagyobb különbség a két IDE (Integrated Development Environment) között, hogy míg az Oracle mindkét JDeveloper csomagja teljesen ingyenesen elérhető, a Microsoft a 3 különböző csomagja közül csupán a Visual Studio Express kiadásait (C#, C++, Visual Basic, Web Developer) tette ingyenessé, a Professional és a Team System kiadást külön termékként kell megvásárolni. A helyzet persze nem ennyire rossz, hiszen haszánkban az állam és a Microsoft közötti Campus és School megállapodás keretében a Professional változat is ingyenesen elérhető a tanárok és diákok részére, természetesen csak oktatási célokra felhasználva. Ebből kifolyólag ebben az elemzésben csak az Visual Studio 2008 Express Editions -t,  fogom az Oracle JDeveloper 11g u2 -vel összehasonlítani.

Környezetek letöltése:

• Microsoft Visual Studio 2008 Express Edition
• Oracle JDeveloper 11g Update 2

Platform és nyelvi összehasonlítás

Ahogy a táblázatból is láthatjuk mindkét fejlesztő környezet platformfüggetlen kódok fejlesztését szolgálja, azonban maga az IDE Microsoft VS 2008 EE esetében csak Windows-on futtatható, míg a JDev gyakorlatilag bármilyen fejlesztésre használható OS-en. A nyelvek szempontjából a JDev ugyan csak Java és ahhoz közeli technológiák, metanyelvek fejlesztését támogatja, a VS Studio ennél  jóval többet, de a két két környezet ilyen szempontból nem is fedi egymást, hiszen a 2001-es megállapodásuk óta a  Microsoft nem botorkál a Java háza táján, így saját Java Virtuális gépét, a Microsoft Java Virtual Machine -t és fejlesztői környezetét is, a Visual J++ is a múltnak adta. Innentől mondhatjuk olyan szép egységesnek és valóban platformfüggetlennek a Java-t, mint amilyen most.

Ugyanakkor a Microsoft -ot sem kell sajnálni, hiszen ekkor már készen volt a CLI, azaz a Common Language Interface terve, ami a platformfüggetlenség mellett a nyelvi függetlenséget hivatott megteremteni, ami később az Intel, a HP és a Novell támogatásával hivatalos szabvánnyá is vált. A fejlesztő környezet ekkor a forráskódot egy a Java bájtkódhoz hasonló köztes kódba, a CLI -be fordítja, melynek platformfüggő részeit a virtuális gép fog futásidőben fordítani. Az egyik legnépszerűbb  framework, a Microsoft .NET -et kivéve, a Novell által szponzorált MONO lett, ami valódi cross-platform futtatást biztosít az emulációk helyett a .NET -ben írt kódok végrehajtására Linux-on, Mac-en és természetesen Windows-on is.

Felület és kódolás

Az első szembetűnő különbség viszont az, hogy a JDev indításkor elég lassan teljesít, 15 mp alatt sosem indult el a gépemen, míg a VS 2008 alig 2 mp alatt már használható, de ez nyilván a Java megszokott indítási lassúságának tudható be.

A két környezet felülete többnyire megegyezik, nagyjából ugyanazokat a bevált funkciókat kaphatjuk mindkét rendszerben. Egy másik különbség a source és resource elkülönítése a két IDE között, hogy míg az Oracle külön konténerben mutatja ezeket az egész Application-re vontakoztatva, a Microsoft ezeket a Projektekhez kötve mutatja meg azok projekt fájában.

A forrsákód szerkesztőben további eltérések érzhethetők, amik lassíthatják a kódolást, ha valaki az egyik stílushoz már hozzászokott. Személy szerint nagyon hiányoltam a JDev-ből a VS-ben IntelliSense-nek keresztelt jószágot, ami intelligensen alkalmazkodva kódomhoz már gépelés közben felajánlja a lehetséges kódrészleteket és az ahhoz tartozó típusleírásokat, paraméterezéseket, így gyakorlatilag pár karakter és a szóköz nyomkodásával elkészülhet az értelmes kódunk. A JDeveloperből a felajánlásokat csak a CTRL+SPACE -szel lehet kikényszeríteni, és sajnos azok sem nyújtanak típusleírást vagy paraméterezési segítséget. A JDeveloperben a kódrészlet, vagy kódsablonok beszúrását a CTRL+Enter kombinációval érhetjük el, míg VS-ben ezt is automatikusan az IntelliSense nyújtja a TAB+TAB segítségével, ami szintén kényelmesebb, mint a billentyűkombinációis megoldás.

A kódolás közbeni hibakeresés mindkét környezetben megtalálható, a JDeveloperben azonban talán egy kicsit hangsúlyosabb a forráskód margóján való figyelmeztetéssel, de ez persze csak ízlés kérdése.

A kód változáskövetés, azaz a mentett  és szerkeszett források közötti különbségeket a VS-ban rögtön a forráskód margóján jelennek meg, azonban ezek visszavonása csak fordított sorrendben történhet, míg a JDev -ben ez a funkció ugyan külön fülre, a History-ra került, de itt az összehasonlító nézet mellett az egyes változásokat akár külön-külön is visszavonhatjuk, tetszőleges sorrendben, ami remek funkciónak bizonyul a fejlesztések során.

Összefoglalásul tehát annyit mondhatunk, hogy mindkét fejlesztői környezet profi módon látja el feladatát, de egyik sem váltható ki a másikkal, hiszen nyelvi átfedés nincs közöttük, mindkét IDE egy vagy több platformfüggetlen nyelvre és környezetre összpontosít, de az általuk kínált kiegészítő szolgáltatások erősen gyártó specifikusak. Mind az Oracle, mind pedig a Microsoft a saját termékpalettájához szeretne minél professzionálisabb fejlesztői eszköztárat nyújtani, ezért a két termék békében elfér egymás mellett, nekünk csak résen kell lenni, hogy melyik forrás-szerkesztőben nyomjuk azt a spéci TAB-TAB párost.

Nyilvánvalóan ezzel az üzlettel az Oracle megfogta az IT lábát, de még lehet ők sem sejtik, hogy mekkora szeletet is hasítottak így a tortából. A Java technológia az utóbbi idők nagy .NET térhódításai ellenére is a legnagyobb platform szerver, asztali, mobil és beépített eszközökön. Viszont az a tény, hogy az Oracle ezáltal gyakorlatilag lefedett minden szoftver-komponens területet, – az aszali OS megoldásokat leszámítva – már biztosan a Microsoft felé emelte. Ha belegondolunk, a piacon ma gyakorlatilag csak két olyan üzleti szereplő van, aki saját cross-platform framework-öt, szerver operációs rendszert, adatbázis/adattárház, middleware és egyéb üzleti szoftver megoldásokat kínál ügyfelei számára, ez pedig az Oracle és a Microsoft.

Ugyanakkor az akvizíció egy pár érdekes kérdést is felvetett bennem…

A Sun és az Oracle szoftverpalettája bizonyos tekintetben fedi egymást és ha emlékszünk a BEA akvizíciója után kialakult helyzetre, ott is volt egy-egy termékvonal ami igencsak megitta ennek a levét. Az egyik ilyen terület a például az utóbbi időben egyre inkább kiforott, bár nagyvállalati piacon nem igazán elterjedt szabad adatbázis szerver a MySQL. Nyilvánvaló, hogy a MySQL nem tekinthető az Oracle DB riválisának, mégis igen nagy közösség áll mögötte, hisz a webes világban, valamint a kis- és középvállatok terén ez a legelterjedtebb adatbázis szerver minimális hardverigényeinek és ingyenességének* köszönhetően.

A másik érdekes terület pedig a Sun által frissen felkarolt xVM virtualBox projekt virtualizációs szerver megoldása, ami bár nem szabadon elérhető, de a méltán népszerű és nagyon elterjedt virtualBox asztali verziójának nagytestvére, ami ezáltal nagyobb támogatást élvezhet majd, mint az Oracle VM.

Viszont a közeljövő legnagyobb kérdése szerintem pedig az, hogy vajon az Oracle milyen irányba szeretne elindulni a hardver piacon. A Sun évek óta vergődő, de mégis meghatározó szerver piacát vajon hagyni fogja-e elúszni vagy versenybe száll a nagy beszállítókkal? Ha az Oracle képes lesz – és hajlandó is – a HP-Oracle Database Machine lelkét adó ExaData-t beletenni hasonló teljesítményjellemzőkkel saját hardverébe is, akkor ez mennyire fogja felborítani a jelenlegi hardver piacot és vajon ez hogy érintené a HP és Oracle jelenlegi partnerségét?

Tehát kérdések vannak bőven a válaszokra pedig várnunk kell, de szerintem ez az üzlet jóval nagyobb, mint amilyennek most látszik. Szinte biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendőkben sokkal jobban ki fog éleződni a verseny az üzleti szektorban az Oracle térhódítása miatt és jóval több érdekütközés lesz, mint amit a cég eddig látott mind szoftver, mind hardver téren. Azzal, hogy az Oracle a felhasznált technológiák és eszközök teljes palettáját saját kézben fogja tartani, képes lesz biztosítani ezek teljes integráltságát, üzemeltetését és támogatását úgy, hogy kizárja a külső beszállítóktól való függést. Ez egyrészt csökkenti a költségeket mind az ügyfél, mind pedig a cég oldalán, másrészt egyszerűsíti a rendszerek és szolgáltatások kezelését, a nagyobb profiról nem is szólva.

További infók:
Oracle.com – Hivatalos közlemény
TMCnet – Oracle Buys Sun

A készülődés nagy izgalom töltött el, mivel évek óta nem voltam Siófokon és alföldi lévén nem gondoltam volna, hogy a főváros vonattal is ilyen közel van a Balatonhoz. Sajnos – menedzsment zéháim miatt – csak a konferencia utolsó két napjára tudtam csak menni, így az ismerkedő estről és az előadások első napjáról lemaradva, nem volt lehetőségem megnézni a Houg történetének legelső diákelőadásait – köztük sok BME-s társam előadását -, de így felejthetetlen élményben volt részem.

Megérkezésünk után a rendezvény lebonyolításáért felelős az Asszisztencia Kft kedves leányai láttak el minden hasznos információval és persze sok konferenciás ajándékkal. A regisztráció után elfoglaltuk szállásunkat, egy apartmant, amit szintén a Hotel Azúr biztosított, wellness szolgáltatásokkal egybekötve.

Én javarészt az adatközpontok és üzleti intelligenciával kapcsolatos előadásokon vettem részt, de Czinkóczki László lebilincselő előadásait sem hagytam ki. Ami legjobban megfogott a változatos szakmai tartalmak mellett, az a szerdai nap végén tartott kerekasztal beszélgetés az adatbiztonságról, ahol nem kisebb nevek beszélgettek, mint Kirner Attila (PSZÁF – Informatikai Felügyeleti Osztály), Jakab Péter (Magyar Bankszövetség Munkabiztonságának vezetője), Dr. Suba Ferenc (Magyar Kormány Informatikai Biztonsági Incidenskezelő Központ), Antal Lajos (PricewaterhouseCoopers Kft), Bártfai Attila (kancellár.hu Zrt), Keleti Arthur (KFKI Zrt). A beszélgetés teljesen kötetlen formában, a hallgatók bevonásával és egy sörcsapoló társaságában telt.

A konferencia estéit a wellness adta kényelem és a bőséges svédasztalos vacsorákat követően szórakoztató előadások – köztük az Attraction Látványszínház hihetetlen műsora – , játékpultok – köztük egy eredeti C64 sarok – és sorsolások színesítették.

Rengeteg új élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam életem legelső HOUG konferenciáján. Talán az egyetlen dolog, ami  hibádzott , hogy túl sok érdekes előadás volt, így nehéz volt választani, hogy az ember épp melyikre menjen be. Összességében remekül éreztem magam és ezúton is köszönöm a meghívást!

Az emailek logikailag két részre oszthatók: A fejre és a tartalomra, azaz a header-re és a content-re, amik még a levelezés hőskorából átörökölték a 7bites – ANSI karakterkészletes ábrázolás átkát, amikre később furfangos bővítéseket és kódolásokat találtak ki az általános használhatóság érdekében.

A fej az, ami megmondja kiszolgálóinknak, hogy kitől, ki(k)nek, merre és hogyan menjenek az üzenet, ez a rész gyakorlatilag minden mail-szerveren (MTA)  áthaladva módosul, bővülnek egy kicsit, de a lényegi információk (remélhetőleg) megmaradnak. Ugyanakkor a fej rengeteg meta adatot is tartalmaz rólunk, levelezőnkről (MUA), levelünk útjáról és kézbesítésének körülményeiről.

Habár az e-mail üzeneteknek is megvannak a maga szabványai, de az élet természetesen ezekhez is megtalálta egyéb megoldásait, így féléves feladatom megtervezéséhez először ezeket a széles körben alkalmazott, nem feltétlenül szükséges, szabványos vagy ajánlott MIME headereket gyűjtöttem össze:

Általánosan elterjedt MIME headerek dokumentuma (word 2007 docx)

A Poisebot különlegessége, hogy bármilyen soros-kommunikációra képes bluetooth eszközzel irányíthatjuk, legyen az egy mobiltelefon, PDA vagy akár egy notebook. Csatlakozás után egyensúlyozó kisbarátunkat akár megsétáltathatjuk magunkkal a közeli parkban, vagy elvihetjük bevásárolni is.

A Poisebot távirányító pontosan e célból készült el Microsoft Windows Mobile 2003 és annál újabb rendszert futtató ARMv4 architektúrájú kéziszámítógépekhez. Futásához csupán A Microsoft .NET Compact Framework 2.0 elôtelepítése szükséges és egy bluetooth képes Pocket PC.

Telepítéshez mindkét csomagot másoljuk fel kéziszámítógépünkre és csak egyszerûen futtassuk le ôket.

Az Oracle Developer Day program keretében,  az érdeklődők ingyenesen sajátíthatják el azt a tudást és képességeket, amik Ajax alapú tartalomgazdag webes (azaz web 2-es) felületek és Java EE-re épülő SOA szolgáltatások  létrehozásához szükségesek. Az elsősorban fejlesztőket és projekt menedzsereket megcélzó előadás-sorozat előzetes fejlesztői preferenciáktól függetlenül mindenkinek szól, aki nyitott az új és jobb fejlesztési platformok iránt.

A rendezvénysorozaton lesz bemutatva az Oracle azon fejlesztői környezete is, amellyel a Fusion nagyvállalati alkalmazásai is készültek, többek között az Oracle JDeveloper és ADF 11g, Ajax alapú gazdag-kliens komponensekkel felruházott legfrissebb változatait is és nem utolsó sorban értékes Oracle ajándékokat és egy Apple Ipod Shuffle-t is lehet nyerni!

További részletek: http://www.oracle.com/technology/events/otn-developer-day/index.html

Korábban, ha vásároltunk egy szervert, belőttük a helyére, felkonfiguráltuk és elindítottuk, hogy lesse minden kérésünket. 1 funkcionális egységcsomag (egy OS) → 1 gép → 1 gép helyének fizetése → egy szervernyi villanyszámla. Azután, ha a korábbihoz nem köthető funkcionális bővítésre volt szükségünk, akkor a cégeknek újabb szervert kellett beüzemelni, így ebben a szemléletben: plusz gép → plusz géphely költség → plusz villanyszámla. Mint tudjuk, egy redundáns hardverrel rendelkező, klimatizált teremben tárolt, jó hálózati struktúrával kiépített szerver fogyasztása nem elhanyagolható villanyszámlát eredményez, a géptermek költségéről pedig nem is szólva.

A Virtuális gépek világában egy virtuális szerver egy fizikai gépen egyszerre több virtuális gépet futtat. Ez egyrészt az erőforrások jobb kihasználtságát, másrészt jobb menedzselhetőséget biztosít, úgy hogy kevesebb helyet is foglal. Tehát az előző koncepcióhoz hasonlóan: több funciócsomag (több OS) → 1 virtuális szerver → 1 gép → 1 géphely fizetése → 1 szervernyi villanyszámla. Bővítés esetén pedig a virtuális szerverünkön létrehozunk egy újabb gépet, amit máris munkára foghatunk új funkciók működtetésére, így új hardvert csupán akkor kell vásárolni, mikor a virtuális szerverünk összkapacitását már felétük. A kutya gyakorlatilag itt van elásva. Nyilvánvaló, hogy e virtuális környezet beállítása nem történhet akárhogy, a virtualizálás komoly tervezést és elemzést igényel, ahol figyelembe kell venni az egyes környezetek teljesítménybeli igényeinek időbeli eloszlását és azok szórását a jobb kihasználtság érdekében.

De mitől zöld ez az egész?

A válasz nagyon egyszerű! Egy jól megtervezett virtuális szerver-környezettel ugyanannyi funkciót ellátva, fizikailag kevesebb gépet üzemeltetve, csökkennek hely- és energia-szükségleteink úgy, hogy az erőforrások kihasználtsága javul. Tehát infrastruktúránkat olcsóbban üzemeltetve még környezetünket is védhetjük. Első hallásra ez utóbbi ugyan nem túl meggyőző, de ha megnézzük közelebbről az energetikai statisztikákat, megtudhatjuk, hogy 2005-ben az USA teljes elektromos fogyasztásának 1,2%-át csak szerverek (klíma és egyéb kiegészítő rendszerek nélkül) tették ki, amely 2010-re várhatóan 1,5%-ra fog emelkedni. Jelenleg a világ elektromos áram szükségletét 70-80%-ban szén-erőművek szolgálják ki, amik a CO₂ légszennyezés 85-90%-t teszik ki. Így látható, hogy ha csak párokban képesek vagyunk virtuális gépeket futtatni és igényeinknek megfelelően a jelenleginél akár még több szervert futtatva, még úgy is a jelenlegi fogyasztás alatt maradnánk, ami jelentős mértékben lassítaná a jelenlegi környezetkárosítást.

Miért épp Oracle VM?

Egyrészt mert teljesen ingyenes, másrészt pedig azért, mert hihetetlenül jól teljesít. Egy tavalyi benchmark-sorozat alapján az Oracle VM bizonyos esetekben akár háromszor is jobban teljesít a piacon lévő többi VM megoldásnál, ami igencsak figyelemreméltó.

Ugyanakkor egy virtualizációs szerver esetében nem csak a menedzsment környezetet érdemes figyelembe venni, hanem magát a host operációs rendszert is. Az Oracle e megoldása szorosan integrálható saját, szintén ingyenes Oracle Enterprise Linux -szával, így együtt kiemelkedő teljesítményt és biztonságot nyújtva a nagyvállalati felhasználóknak, másrészt az Oracle VM letölthető forráskódjával mi magunk fordítva optimalizálhatjuk saját rendszerünkhöz. Ugyan a többi szoftvergyártó is ingyen elérhetővé tette VM menedzsment rendszerét, de ezt például a Microsoft a (nem túl olcsón) licenszelt Windows Server környezetei mellé adja, míg a VMWare és a Sun bár elég nagy szabadságot biztosít a host operációs rendszerek terén, de ez az integráltság de főleg a teljesítmény rovására mehet, nem megfelelő konfigurálás esetén. Nem utolsó sorban pedig az sem elhanyagolható a termék választásakor, hogy az Oracle előre telepített és konfigurált OS és Oracle szoftvercsomag virtuális imageket, azaz VM Template-ket is kínál a csomag mellé.

Nem csalás, nem ámítás! Ahogy a képen is láthatjátok: Igen, lehetséges szeretett Winampunk távirányítása bluetooth képes Sony-Ericsson mobiltelefonunkal! Bármelyik bluetooth távirányításra képes Sony-Ericssonnal használhatod, a telepítéskor csak a telefonodnak megfelelô felbontást kell kiválasztanod és kész! Próbáld ki ezt az általam készített kis csomagot, töltsd fel mobilodra és vezéreld a Lámát akár a konyhából is! (Frissített verzió!)

Kevés olyan ember van, aki valóban kihasználja mobiltelefonjai képességeit.. Szeretek nem közéjük tartozni. Ha már amúgy is meg kell venni a méregdrága csilivilli kütyüt, akkor legalább tudjuk, hogy mit is tudunk vele kezdeni.

A Sony-Ericssonok egyik fél-rejtett képessége Bluetooth HID, azaz a távvezérlô. Ennek segítségével, ha egyszer rendesen párosítjuk SE mobilunkat számítógépünkkel, akkor a gép képes egy billentyûzetként vagy egy egérként is használni.

Az általam készített Winamp távirányító annyiban jobb a többihez képest, hogy a Winamp, Global-Hotkey funkcióját használja ki. Ellentétben más csomagokkal, ezáltal nem kell winamp ablakának aktívan lennie, elég ha csak a háttérben fut, úgy is irányíthatjuk.

A távirányító kompatibilitási okok miatt csak az alap winamp Global-Hotkey parancsokat használja, ezáltal segítségével Lejátszhatunk, tekerhetünk, ugorhatunk elôre/hátra, szüneteltethetünk, leállíthatunk, hangerôt szabályozhatunk, miközben a telefon joystickja és a funckiógombok egérként funkcionálnak.

Újdonság az elôzô verziókhoz képest, hogy a telepítô képes autoatikusan beállítani a Winamp Global Hotkey funkcióját anélkül, hogy nekünk bármit is tennünk kellene.

A csomag mind 3 képernyôfelbontáshoz elkészült, és telepítéskor választhatjuk ki telefonunk képernyôjének megfelelôen a telepítendô komponenst. Ezáltal az alábbi mobiltelefonokon tudod használni kis a programot (beleértve az ‘i’ típusokat is):

• 128×160: W300, K510, Z530, Z520, Z525
• 176×220: Z550, K600, W600, K610, Z610, K618, K700, W700, K750, W810
• 240×320: S700, K790, K800, W850, W900

Telepítési segédletek

Fontos! Ne felejtsük el engedélyezni a Winamp Global Hotkey funkcióját a Tulajdonságok között, és ezeket csak az alapértelmezett parancsokkal használjuk!

A beállításhoz indítsuk el a Winampot, (1) CTRL+P billentyûkombinációval nyissuk meg a Tulajdonságok ablakot, majd a bal oldali menüben keressük ki a (2) Global Hotkeys opciót, ahol engedélyezzük azt az (3) Enabled jelölôvel, majd a biztonság kedvéért kattintsunk a (4) Restore defaults gombra. Ezután (5) bezárhatjuk ablakunkat és távirányítónk máris mûködôképes. Azonban, ha saját billenty?kombinációink vannak el?re beállítva, akkor állítsuk úgy át a winampunkat, hogy az alap parancsokon felül a sajátjaink is szerepeljenek (akár duplán is ) ugyanarra az utasításra.

Amennyiben a telepítôvel valamilyen oknál fogva nem tudtuk átküldeni a távirányítót, abban az esetben. Próbáljuk meg kézzel átküldeni mobilunkra. (1) Kattintsuk a Start Menü/Minden Program menüpontjára, ott keressük ki a Winamp távirányító mappáját, majd (2) Jobb klikkel a Winamp GHRC.hid fájlra kattintva (3) válasszuk a (4) Küldés menün belül a BlueTooth-eszköz pontot. Eztán a varázsló segítségével küldjük át programunkat moblunkra.

A Mobiltelefonon a telepített alkalmazást vagy a Szórakozás vagy a Bluetooth menüpont alatt találjuk meg a távvezérlô elindításával.

Beöthy Balázs-Mesterházi Zsolt-Pereszlényi Rolland közös interaktív bio-robotikus installációja

2005 őszén az a megtiszteltetés ért, hogy e három ember által megálmodott mû elkészítésében segítkezhettem. Egy levegôvel felfújt Buborék-sátor, terhes segítôk, agyhullámaink és két táncoló robot. Ha csak kulcsszavakat kellene mondanom, ezekkel jellemezném a projektet.

A mű lényege, hogy a felhasználó egy levegővel felfújt buborékban ül, ahol két terhes lány segít rácsatlakoztatni egy EEG érzékelőt a fejére. Miután kiválasztottuk a számunkra szimpatikus robotot, a lányok beindítják a rendszert. Az EEG érzékelők bluetooth kapcsolaton keresztül továbbítják a megfigyelt sávon agyhullámainkat a monitornak, ahol láthatjuk agyunk tevékenységét a teljes futam alatt.

Az agyunkhullámainkból a rendszer kiemel bizonyos részleteket és a monitor továbbítja ezeket a jeleket a robot vezérlésének, így az agyunk által generált jelek hatására az általunk választott robot életre fog kelni. Elkezd járni, forogni, változtatja testtartását, mozgáskultúráját, szimpátia esetén megindul felénk vagy ellenkező esetben távolodik tőlünk. A futam alakulásának innentől csak agyunk szabhat határt, az hogy mennyire vagyunk képesek megismerni, megtanulni önmagunk működését, hogy a robotunkat megszelídíthessük.

Az egyik feladatom ebben az installációban az volt, hogy felprogramozzam a kétkerekű egyensúlyozó robotot. Azt kellett elérnem, hogy az egyensúlyozáson túl távirányíthatóvá váljon. Legyen az az installáció vezérlő rendszere, egy PDA vagy akár egy bluetooth-os mobiltelefon. Ezáltal ez a robot egyfajta elekronikus háziállattá vált, amit mobilunk segítségével akár meg is sétáltathatunk az utcán, vagy ha tetszik agyhullámainkkal vezéreljük a szobában.

Másik feladatom volt, hogy a rendszer egy kattintással képes legyen automatikusan irányítani mindkét robotot és a robotok közötti átváltást lekezelni.

A fejlsztést az MTA-Sztaki két nagyszerű munkatársával együtt végeztük, Kiss Gergővel és Vicsek Viktorral. A navigációs és vezérlő rendszer VVVV “nyelven” készítettük, ami teljesen más volt mint az eddigi általam megismert környezet. Ajánlom mindenkinek akit érdekel a programozás. Az egyensúlyozó robot szoftverét pedig C nyelven írtam, amit egy ATMega32-es mikrokontroller kelt életre.

Kiegészítésképpen készítettem még Sony-Ericsson T610-es mobiltelefonhoz egy Java távirányítót, és Microsoft Windows Mobile alapú PDA-khoz is távirányító szoftvereket, amikkel vezérelhetjük kis robotunkat.

Nagyszerű élmény volt az egész projektben részt venni! Olyan élményekkel, tapasztalatokkal és tudással gazdagodtam e remek csapat által, amivel úgy érzem sokkal több lettem mint eddig voltam.

A Dupla Buborék projekt oldalának megtekintéséhez kattints ide!

SZTAKI Médiatechnológia Csoport DB Projekt oldala

A Vakablak letöltéséhez és részletes ismertetőjéhez látogass el a http://vakablak.uw.hu oldalra.